A szélsőséges nacionalista román lapok rendszeresen hírt adnak kitalált dolgokról, Például magyar összeesküvésről. Az egyik ilyen lap, a Totusi Iubiera, ebben Horia Brestoiu azt állította, hogy új földalatti mozgalmat kezdeményeztek Erdélyben Románia egységének megbontására. A mozgalmat a magyar kormány hivatalos tényezői irányítják. A "szigorúan titkos" okmány szerint az erdélyi magyarok Erdély Magyarországhoz csatolását kérelmezik. Ezt a memorandumot egy "elmagyarosodott zsidó", volt kolozsvári újságíró hozta Erdélybe. Ugyanerről a másik hasonló lap, a Romanul azt írta, hogy Keszthelyi Gyula és Entz Géza Romániába érkezett, hogy összeköttetést teremtsen a magyar nemzetiség vezető képviselőivel, az RMDSZ-szel, az egyházak képviselőivel, Szőcs Géza szenátorral, szintén a "memorandum" terjesztése ügyében. /Márki Zoltán: Memorandum-ügy Kolozsvárt? = Szabadság (Kolozsvár), márc. 25./
1993. március 30.
Dr. Csiha Kálmán /Kolozsvár/ református püspök elmondta, hogy 1992 őszén indult Kolozsváron és Marosvásárhelyen 58, illetve 63 hallgatóval az érettségi utáni orvosi asszisztensképző. /Márki Zoltán: Gyökereink. A kollégiumok lelkisége tovább él. = Új Magyarország, márc. 30./
1993. október 6.
Octavian Buracu, az Interetnikai Párbeszéd Szövetség elnöke a román-magyar együttélés mellett tett hitet. Bátor kiállása miatt állandóan zaklatják, halállal fenyegetik, de ez sem tántoríthatja el attól, hogy tovább munkálkodjon a két nép megértése, testvéri együttélése érdekében. /Márki Zoltán: A romám-magyar együttélés útján. = Új Magyarország, okt. 7./
2002. november 30.
November elején elhunyt Márki Zoltán /Temesvár. 1928. máj. 22. - Debrecen, 2002. nov./ költő, aki szülővárosában akart nyugodni. Megvásároltam a sírhelyemet Temesváron, mondta el barátainak. Több verseskötete jelent meg. Az Utunk, A Hét, majd nyugalomba vonulásáig az Előre munkatársa, közben 1978-1981 között a Kolozsvári Magyar Opera igazgatója volt. Furcsa szokásait, kirobbanó indulatait egyre nehezebben viselte el a környezete. Emiatt kellett a széplelkű poétát a tébolyult lelkeket ápoló debreceni szanatóriumba vinni. /Pongrácz P. Mária: Márki Zoltán emlékére. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 30./
2004. október 2.
Hary Béla karmester és zeneszerző hetvenéves /sz. 1934. okt. 2./. A kolozsvári Magyar Opera karmestere operát, balettet, operettet, szimfonikus műveket egyaránt vezényelt kezdve a klasszikusoktól a kortárs zeneszerzők darabjáig. Zeneszerzői tevékenysége is sokrétű, balettekhez írt zenét, továbbá musicalt és szimfonikus költeményt. Hary Béla a hetvenes években lett az opera igazgatója, miután távozott az akkori igazgató, Szinberger Sándor. 1973-tól 1977-ig volt igazgató, őt követte Kriza Ágnes énekes, aki egy évadot vállalt, majd következett Márki Zoltán költő, Sigmond István író. 1984-ben újból Hary Bélát nevezték ki igazgatónak és ezt a tisztséget a rendszerváltásig betöltötte. Nagyon nehéz volt a kommunista rendszerben egy művészeti intézmény élén állni. A külföldi vendégszereplések nagyon ritkák voltak Romániában. Különleges dolog volt, hogy a társulat 1969-ben eljutott az akkori Jugoszláviába, később pedig Olaszországba. Hary Béla jelenleg Kolozsvár mindkét operaházában vezényel és a Zeneakadémián is tanít. /Hintós Diana: Hetvenedik születésnapján köszöntjük Hary Béla karmestert, a Kolozsvári Magyar Opera örökös tagját. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 2./
2005. február 17.
Stefano Bottoni Olaszországban élő történész terjedelmes tanulmányában a magyar értelmiségiek Marosvásárhely és Kolozsvár közötti ellentétét hangsúlyozta. A román hatalom több intézményt Kolozsvárról Marosvásárhelyre telepített, emiatt volt ellentét, a kolozsváriak féltek attól, hogy elvesztik a város központi szerepét. Marosvásárhelyen 1953-tól jelent meg az Igaz Szó irodalmi folyóirat, főszerkesztője Hajdu Győző karrierista, törtető ember volt. A kolozsváriak közül Földes László került kulcspozícióba, a kiadó kolozsvári fiókjának élére. Földes az Igaz Szóban 1954-ben közölt A nemzeti hős jellege című tanulmányában a kuláktulajdonságokat a magyar népnek tulajdonította, amit azzal magyarázott, hogy a magyarok évszázadokig uralkodó nemzetként viselkedtek Erdélyben. Stefano Bottoni szerint az 1956-os forradalom leverése után „nemzetiségre való tekintet nélkül” történt a megtorlás. Erősödött a Hajdu-Földes ellentét. „Ahhoz azonban, hogy Hajdu elindíthassa a Földes elleni támadást, folyamatosan információra volt szüksége Kolozsvárról. Ezt biztosította Sütő, aki 1958 áprilisától, miközben továbbra is szerepelt az Igaz Szó szerkesztői között, az Utunk szerkesztőbizottságába is bekerült, bár ebben a lapban nem találkozunk írásaival” – írta Bottoni. Stefano Bottoni szerint Hajdu csapdába csalta Földest: egy ismerőse közölte Földessel, hogy az Igaz Szóban egy Földest támadó cikk fog megjelenni. Erre Földes László, az Utunk főszerkesztője lapjában Irodalmunk tisztaságáért (1958. augusztus 7., 14.) címmel támadást intézett főleg Sütő András, Gálfalvi Zsolt és Hajdu Győző ellen. Földes hangsúlyozta: „Hazai irodalmunk a Román Népköztársaság kultúrájának szerves része.” Földes támadása után Hajdu Győző, Sütő András és Gálfalvi Zsolt külön-külön, majd Kovács Györggyel együtt fordultak a párt Központi Bizottságához. A hosszú levélben Földes bűnösségét bizonygatták. Hajdu Győző volt az egész támadás mozgatórugója, aki 25 oldalas irodalompolitikai vádirattal járult hozzá Földes „leleplezéséhez”. Hajdu és a többiek levele után, 1958. szeptember 4-én Földest felmentették az Utunk főszerkesztői állásából, majd 1959. január 7-én párt alapszervezeti gyűlést tartottak az Utunk szerkesztőségében. A gyűlésen többen bírálták Földest, köztük Gáll Ernő, Bodor Pál, Kacsó Sándor. Nagy István, Tompa István és Márki Zoltán, majd a Földest feljelentő marosvásárhelyi írók. Az ülés nyomán Földest kizárták a pártból. Csak 1970-ben vállalhatott újra lapszerkesztést, az A Hét hetilapnál. Bottoni szerint a Földes-ügy után hatolt be a román titkosszolgálat véglegesen a kisebbségi közösség mindennapi életébe. 1956 után rohamosan növekedett a magyar nemzetiségű ügynökök száma. /Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy. = A Hét (Marosvásárhely) febr. 17./
